1994
október
Október utolsó hétvégéjén Glens Falls utcáit ellepték a rémségek. Jelmezes gyerekek kergetőztek a kertvárosi házak között. A korai sötétben felvillantak a töklámpások, én pedig reggeli műszakot vállaltam, hogy tudjak tortát szerezni a kisebbik fiamnak. Délután kettőkor nyomtam be a vállammal a bejárati ajtót, hogy még a fiúk előtt érjek haza. A másik szatyorban a legújabb Stephen King kötetet rejtegettem. A Nem jön szememre álom elég vastagnak bizonyult, mellé egy szép tollat választottam Davidnek.
– Megint a szeretődnél voltál? – Maggie hangjára összerezzentem. A haja kócosan meredezett, kezében egy porcelánbögrében remélhetőleg kávét szorongatott, mindebből arra következtettem, hogy nemrég ébredhetett fel.
– Dolgozni voltam. Tudod, valakinek ezt is kell csinálnia.
Figye
