1977
július
Tiszta pólóban és nadrágban álltam apám dolgozószobája előtt, és a fényes ajtógombot simogattam. Akkor már minden porcikám sajgott a kialvatlanságtól, a lelki kimerültségtől és a verés fájdalmaitól. Nem bírtam rászánni magam, hogy kinyissam az ajtót. Egyetlen mozdulatra álltam tőle, hogy örökre megváltozzon az életem.
Alvás nélkül jelentkeztünk ki a szállóból Sammel, és szinte teljes hallgatásba burkolózva vezettem haza, hogy aztán hajnali ötkor osonjak fel a szobámba. Senkivel sem találkozhattam össze, mert az arcomra írták az összes bukásomat. Lezuhanyoztam, de a testem lila foltjait a legerősebb szappan sem tudta eltüntetni. Az arcom a tükörben riadtan nézett vissza rám. A szemem alatt két lilás-sárgás folt terült el, a számról hosszasan dörzsöltem az alvadt vért.
Reggel
