CAVEN
Tizennégy évvel korábban…
A kislány keze remegett az enyém alatt. Nem lett volna szabad idekúsznom mellé. Ezzel csak még nagyobb veszélybe sodortam. Csakhogy ez a buta kölyök egyfolytában mocorgott. Ha az az állat idejön mellénk, és felfedezi, akkor a legcsekélyebb habozás nélkül golyót fog röpíteni a kislány fejébe.
Azt hason fekve is meg tudtam állapítani, hogy ez az őrült mindenkit megöl, aki még él. Nem hagyhattam itt a gyereket. Túlságosan is önmagamra emlékeztetett, ahogy zokogva feküdt a padlón a halott anyja mellett. Én is sírtam így, és soha nem fogom tudni elfelejteni anyám hideg, élettelen testét. Azon a napon én is úgy éreztem, hogy mindjárt meghalok, pedig akkor nem őrjöngött a közelünkben egy háborodott gyilkos.
Lélegzet-visszafojtva hallgattam közeledő lépteit. Edd
