2008. MÁRCIUS 24.Oké, ezt nagyon gyorsan le kell írnom, különben sohasem fogom befejezni. Rettenetesen másnapos leszek, de nem érdekel. Ez az önvallomás számomra olyan, mint a lélek kemoterápiája. Kibaszottul fáj, de kiéget belőlem valami rosszat. Nincs értelme halogatni a dolgot, ezért beszámolok róla, hogyan zajlott le az első találkozásom Joe-val. Pontosan úgy próbálom leírni, ahogyan az emlékeimben él, viszont mivel nem volt nálam diktafon, bizonyos részeket át kell fogalmaznom, hogy összefüggőbb legyen a történet, de remélem, ezt elnézitek nekem!
Annak ellenére, hogy Joe mindenkiből félelmet és megvetést váltott ki, a szobája nem úgy festett, mint az őrülteké a horrorfilmekben. Mivel a folyosó legvégén helyezkedett el, az odafelé tartóknak bőven volt idejük elgondolkodni, mire készül
