2008. MÁJUS 1.Valóban azt hittem, hogy az április 30-i posztom lesz az utolsó, de nem fejezhetem be a történetet ilyen negatív kincsengéssel. Ismertetni szeretném veletek a jelenlegi helyzetünket, és el akarom mondani nektek, hogyan próbáltam jóvátenni a vétkemet.
Jocelynben mély nyomokat hagyott a megtámadása estéje. Néhány napig a kórházban maradt, majd otthon, ágynyugalomban folytatta a felépülést, de kataklizmikus depresszióba esett. Makacsul azt hajtogatta, hogy nem akarja befejezni a doktoriját, és egészen odáig elment, hogy a szemem láttára összetörte a laptopját és a külső vinyóit, ezért felmerült bennem a gondolat, hogy el kellene költöznünk. Nekünk is meg kellett szöknünk.
A menyasszonyom kiiratkozott az egyetemről, én pedig úgy döntöttem, magánpraxist alapítok. Az orvosi egyet
