Paige
Cannon megcsókolt. Mély, lehengerlő csókokkal, amelyektől teljesen elaléltam.
De aztán ismét belém hatolt, széttárta a combjaimat, megmarkolta a csípőmet, és mozogni kezdett, én pedig minden másról elfeledkeztem. Soha nem éreztem még ehhez foghatót. És az arcáról sugárzó eltökélt koncentráció, mintha szinte fájt volna neki, annyira jó volt. Pontosan megértettem. Szinte nem lehetett elviselni.
Fegyelmezett volt minden egyes mozdulata, mindnek az volt a célja, hogy maximális élvezetet nyújtson nekem. Azt akartam, hogy ez soha ne érjen véget.
– Megkefélt így valaha is bárki?
– Nem. Soha – válaszoltam. És tényleg ez volt az igazság. Cannon olyan mélyen bennem volt, annyira birtokolt, mindent hangosan kimondott, figyelmet és megadást követelt. Olyan volt, mintha bedugtuk volna a kulc
