Cora vállat vont.
– Határozottan ügyesnek kell lenned, ha egyszer sikerült megszöknöd a Sennyedékből, és eljutnod idáig. A barátaim és én tudnánk használni ilyesvalakit, ha egyszer meggondolod magad.
Megállt egy átjárónál, amely egy üres térre vezetett. Pompás kőházak magasodtak minden oldalán, a rácsos ablakokban ragyogott a fény. Legalább fél tucat őr vigyázta a teret.
– Tom Wells abban lakik – mutatott rá Cora a szemben lévő palotára. – Én idáig jöttem. Sok szerencsét!
Aster nyelt egyet.
– Jól van. Kösz!
Megfordult, hogy elbúcsúzzon, de Cora addigra eltűnt a sötétben.
Tehát egyedül kell boldogulnia. És ha Violet nincs itt…
Nem, ezzel most nincs idő foglalkozni.
Mielőtt meggondolhatta volna magát, kiszökkent az átjáróból az árnyékba, amely eltakarta. Ezek az őrök halandók voltak
