6. FEJEZET
Hamarosan elnyelte őket az erdő áthatolhatatlan sötétsége. Aster hunyorogva próbált látni a homályban, ahogy noszogatta előre a lovát a sziklás, meredek szarvascsapáson, be-behúzva a nyakát a mélyre lecsüngő ágak miatt. Ő és Clementine mentek elől, Tansy és Mallow középen, Violet volt a hátvéd. Ő kissé lemaradt a csoporttól, mert nehezen boldogult a kancájával. Hogy azért, mert a ló is olyan csökönyös volt, mint Violet, vagy mert ezen az úton iszonyatosan meg kellett nézni, hova lép az ember, Aster azt nem tudta.
Fontolgatta, hogy megkíméli magukat a fáradságtól, és a viszonylag sima főutat választja, amely egyenesen keresztülvág a Sennyedéken. A Csontok útjának hívták a népek a névtelen sírok miatt, amelyek nem szűntek szaporodni mellette. Az utazók többségével a hőguta vagy
