10.
10.Balla Zsiga bevonult. Szomorúan. És szomorú leveleket hozott tőle a tábori posta. Irmát egy-egy pillanatra meghatották Zsiga levelei, néha még a torka is összeszorult, de aztán erőt vett magán. Nem szabad ellágyulnia. Zsiga nem érdemli meg, hogy aggódjon érte. De azért aggódott. Minden erejét a gazdálkodásra fordította, keményen tartotta a gyeplőszárat, cselédei féltek tőle, Imrével úgy beszélt, ahogy a legutolsó béressel sem, még nem tette ki a szobájából, de már nem étkeztek együtt. Goromba volt hozzá, parancsolgatott neki, és megállás nélkül dolgoztatta, mintha ezzel a kemény bánásmóddal akarta volna arra kényszeríteni, hogy hagyja el a házát.
Karácsony első napján Imre Zaláéknál ebédelt, és haraggal, gyűlölettől izzó hangon panaszolta, hogy Irma hogyan bánik vele. Zala hosszú
