8.
8.A Körte utcai ház kapujából nagyon messzire lehetett látni. Ott állt a bútorokkal megrakott IFA, Miklós leugrott a kocsiról, lesegítette Terézt, a gyereket is. Megálltak a kapuban.
– Kezdjük? – kérdezte Majoros Mihály kocsikísérő, és intett Zeiff Petinek, a gépkocsivezetőnek.
– Egy pillanat, elvtárs – mondta elérzékenyülve Zala. – Csak egy pillanat. Szívjanak el egy cigarettatát. – Rágyújtottak. Miklós átölelte Terézt, és előremutatott. – Ott a gyár. Látod? Még nem voltam tizennégy éves, amikor apámmal a gyárba kerültem.
Majoros megszólalt:
– Maga gyerekkorában a gyárban dolgozott?
– Ott. Negyvenkettőig. Aztán az agyagbányában.
Zeiff Péter is közelebb jött.
– Akkor kié volt a gyár? – kérdezte.
– Sonntágé. És Leopold úr volt az igazgató. Sonntág veje. Tulajdonképpen Sonntág a
