16.
16.Zala tulajdonképpen boldog volt, Miklóska egészségi állapota napról napra láthatóan javult. Mária tanító néni a szülői értekezleteken dicsérő szavakkal beszélt róla, kifogásként azonban megemlítette, hogy túlságosan zárkózott, nem képes feloldódni osztálytársaival szemben, a szünetekben félrehúzódik, úgy tűnik, hogy nincs barátja. Persze ez kétoldalú dolog, mert a többiek sem keresik Miklóska társaságát. Az értekezleteken jelen lévő szülők furcsa, lapos pillantásokat vetettek Zalára, Teréz valahogyan kellemetlenül érezte magát a pillantások kereszttüzében. Hazafelé menet egymás kezét fogták, mint a fiatal szerelmesek. Még meleg volt, bár már közeledett az alkony, s ilyenkor, tavasztájt estére rendszerint lehűlt a levegő.
– Tudod – mondta Teréz –, én nem csodálkozom, hogy Miklóskán
