26.
26.Még éppen hogy csak elmúlt az ebédidő, és Maklári Mátyás a vezérigazgatóságról már megérkezett Bodajkra. Dávid gyanakodva nézte a szikár, fehér hajú főosztályvezetőt, aki jóval elmúlt már hatvanéves, de mozgása, gondolkodása még nagyon fiatalos volt. Dávid Imre szerette Maklárit, a személyzeti főnök pedig szerette a „két moszkvait”.
Kezet fogtak, megölelték egymást. Imrének nagyon nem tetszett ez a nagy sietség. Tudta, persze hogy tudta, miért ül most nála Maklári. De hülye, hiszen világos, hogy Kaplár mindent jó előre tudott, Wéberék pontosan időzítették a lépéseiket, és mindezt egy ember látványos kinyírásáért. Merthogy Miklóst ki akarják nyírni, az hétszentség. Rosszkedvű, morcos volt.
– Megértelek – mondta Maklári. – Végül is barátok vagytok. – Pipára gyújtott. – Három nappal
