30.
30.Már erősen szürkült, amikor Miklós hazaért. A kisfia a szomszéd gyerekekkel játszott a kertben. Meleg volt az alkony, s a környékre végtelen csend ült. Néha egy-egy kutya vonított, nem jött rá válasz sehonnan sem, abba is hagyta. Miklóska, hogy meglátta apját, hozzászaladt. Zala felemelte, a kisfiú átkulcsolta lábával a derekát, megcsókolta az arcát jobbról is, balról is.
– Vendégünk van, édesapa.
– Nocsak. Kicsoda?
– Titok. – A kisfiú az apja füléhez hajolt, úgy súgta: – De neked elárulom a titkot. Egy néni van itt, meg Béla bácsi.
– Kösz – súgta titokzatosan az apja. – Nem árullak el, hogy elmondtad a titkot. – Letette a gyereket a tipegőre. – Még játszol, vagy bejössz?
– Még szeretnék játszani egy kicsit. Olyan aranyos idő van.
– Jól van, Miklóskám, de ne izzadj meg. – Néz
