7. MARTHA
674 Words
7.MARTHA
Amikor a helikopter leszállt a tisztásra két másik helikopter mellé, egy ötvenes férfi vörösesbarna zubbonyban és zöld nadrágban kiszaladt a ház tornácáról. Az egyik kezével a kalapját tartotta, hogy ne repüljön le a fejéről, a másikkal pedig eltakarta a szemét, hogy ne menjen bele a por.
Martha levette a fejhallgatót, és kikapcsolta a biztonsági övet.
A férfi kinyitotta az ajtót, és túlkiabálta a motorzajt:
– Hoyt Rayburn vagyok, a Mount Hood Nemzeti Park alkalmazottja. Isten hozta a Zigzag állomáshelyen! Segíthetek?
Mielőtt Martha válaszolhatott volna, Rayburn kikapta a táskát az ülés alól, és kisegítette őt a helikopterből.
Amikor a házhoz értek, a helikopter lassan felemelkedett, és elrepült.
Martha megfordult, és a homlokát ráncolta.
– A pilótánál van a telefonom és az órám.
A következő helikopter rotorja éppen akkor kezdett el forogni, amikor egy teherszállító helikopter egy vastag kábeleken lógó betonkorlátot eresztett a földre néhány másik mellé, amelyek már a helyükön álltak. Odalentről katonák irányították a műveletet, és fülsiketítő volt a zaj.
– Tessék? – kiáltotta Rayburn, aki az egyik kezével még mindig a kalapját fogta.
– Nem fontos.
– Menjünk be! Már várják magát.
A ház előtti tisztásra bekanyarodott egy katonai teherautó, és miután a katonák kiugráltak, elkezdték lepakolni a drótkerítéstekercseket.
Martha felment a lépcsőn, és belépett a házba. Rayburn becsukta mögötte az ajtót, és leporolta a kalapját.
– Már úton van egy emelődaru, hogy befejezze a torlaszt, de a főnökség nem akart várni, ezért idehívták azt a teherszállítót Kingsley-ből. Valószínűleg halálra ijeszti a vadállatokat.
– Miért építenek torlaszt?
– Dr. Chan?
Az előtér hátsó részében lévő ajtó előtt egy férfi állt, farmert, fehér inget és bakancsot viselt. Körülbelül egyidős lehetett Marthával, sötét haja rövidre volt nyírva.
– Kérem, tartson velünk!
Martha nem mozdult meg.
– Ki maga?
A férfi megfordult, és bement az ajtón.
– DIA1 – mondta halkan Rayburn. – Legalábbis azt hiszem. Ő ért ide először, és ezt hallottam, amikor telefonon beszélt valakivel.
– Katonai hírszerzés?
– Jöjjön be, dr. Chan! – kiáltotta a férfi a szobából.
Rayburn átadta Marthának a táskát.
– Ez mindig legyen a keze ügyében!
A Zigzag állomáshely előtere meglepően tágas volt. A falakon a környék élővilágáról készült fotók és tájékoztató szövegek lógtak. Martha valószínűnek tartotta, hogy elsősorban iskolás gyerekek járnak ide tanulmányi kirándulás keretében. A helyiség jobb sarkában lévő pulton tájékoztató füzetek sorakoztak a helyi nevezetességekről és a túraútvonalakról, és néhány automata is állt a fal mellett, vízzel, üdítővel, csokival és zabszelettel. Az épület külsejét deszka borította, a belseje viszont fehér tölgyből készült, amit valószínűleg a környékbeli erdőkből vágtak ki. A nyers faoszlopok és a kandalló, amibe látszólag sohasem gyújtottak be, nagyon hangulatossá tette a teret.
Amikor Martha belépett a hátsó helyiségbe, hárman pillantottak fel a nagy tölgyfa asztal mellől, két férfi és egy nő. Az egyik férfi öltönyt viselt, a másik pulóvert és farmert, a nő pedig jóganadrágot és trikót, és a haja lófarokba volt kötve. Martha azt feltételezte, hogy reggel futni indult, és a katonák akkor szedték össze. Miután megnézték maguknak Marthát, újra az előttük heverő papírköteg fölé hajoltak.
A DIA embere egy üres székre mutatott. Ott is egy papírköteg feküdt az asztalon, egy fekete golyóstollal a tetején.
– Kérem, dr. Chan, üljön le!
– Előbb árulja el, hogy miért vagyok itt!
– Addig nem beszélgetünk, amíg nem írja alá a titoktartási nyilatkozatot. A lapok jobb felső sarkát is el kell látnia a szignójával.
Martha felvonta a szemöldökét.
– Miért írjam alá? Szigorúan bizalmas minősítésem van.
Az öltönyös férfi elvigyorodott, és lapozott egyet. Martha bosszúsan ránézett. Az időpont túl korai volt ahhoz, hogy jó hangulatban legyen.
– Maga szerint ez vicces?
– Ebben a szobában mindenkinek szigorúan bizalmas minősítése van, dr. Chan, és mindannyian vitába bocsátkoztunk ezzel az állami alkalmazottal, de hiába – felelte a férfi, rá sem nézve. – Azt javaslom, hogy üljön le, olvassa el a nyilatkozatot, írja alá, és akkor végre rátérhetünk a lényegre.
Enyhe brit akcentussal beszélt, mintha gyerekkorában költözött volna Amerikába.
A jóganadrágos nő odabiccentett Marthának, azután folytatta az olvasást.
Martha megadóan felsóhajtott, letette a táskáját a szoba sarkába, és leült az üres helyre.
– Kaphatok legalább egy kávét?
- Writer
