– Úgy tudjuk, a horda semmi szín alatt nem áll meg – folytatta némi szünet után Westin. – Keresztülrohannak mindenen, ami az útjukba kerül, ahogy a felvételen is látták. Nem esznek, nem beszélnek, nem üvöltenek, csak futnak. A sérüléseik sem lassítják le őket. Nem tudjuk, hogy éreznek-e fájdalmat, de ha igen, akkor nem mutatják. Az az egyetlen vágyuk, hogy fussanak.
– De hová? – kérdezte az elnök.
– Anna Shimhez – mondta halkan Harbin.
– Tessék?
Harbin Marthára nézett, azután folytatta:
– Az a Sophie nevű kislány, akit mi ápolunk, akit látszólag… megfertőzött ez a valami, folyamatosan azt hajtogatja, hogy Anna Shim. Először azt hittük, hogy egy név, és talán valóban az, de arámi nyelven azt jelenti…
– Emberek – vágott a szavába a bíboros. – Az anashimről beszél?
Harbin bólintott.
–
