Ötödik fejezet
Olivia még soha nem járt ehhez hasonló házban.
Az előcsarnok úgy ível át fölötte, mint egy hatalmas fenevad mellkasa, a lámpák pedig kellemes, sárga fénnyel árasztják el a teret. Körbenéz, és mindenen elámul: az előkelő lépcsőn, a magas mennyezeten, a cirádás padlón. Tekintete a festményekről a kárpitra, a tapétáról a szőnyegre, az üvegről az ajtóra ugrik, miközben Hannah betereli az előcsarnokból, majd végigvezeti a folyosón át a szalonba, ahol két szék és egy kanapé áll a kandalló előtt. Olivia szemügyre veszi a helyiséget, a látótere szélét kutatja, de nem találkozik sem fogakkal, sem szemgolyókkal vagy ghúlok nyomaival. Hannah-ra és Edgarra néz, arra vár, hogy valamelyik odahívja a nagybátyját, de ők csak állnak az ajtóban, és sietve pár szót váltanak egymással, mintha
