Kilencedik fejezet
Olivia elsőként virágokat tanult meg rajzolni.
Természetesen egyszerűbb lett volna korsókat és kandallókat, az ebédlőasztal melletti padokat és a keskeny ágyakat megörökíteni, amelyeket nap mint nap látott. De ő virágokkal népesítette be az első rajzfüzete lapjait. Lerajzolta a selyemvirágokat, amelyekkel minden egyes alkalommal találkozott, amikor az igazgatónő irodájába hívatták. Lerajzolta a makacs, sárga gazokat, amelyek utat törtek maguknak a kavicsok között. Rózsákat csak könyvben látott. De néha hagyta szárnyalni a képzeletét. Minden lap sarkába furcsa és vad virágokat rajzolt, egész kerteket varázsolt elő az üres térből, és ezek mindegyike még burjánzóbbra sikerült, mint az előző.
De egyik sem volt az igazi.
Hiába a tehetség, azokban a kertekben nem bolyongha
