– Mennyit kölcsönöztél tőle, Hubert?
– Ötszázat – motyogta.
– Egek ura, ezt mind kártyán veszítetted? – kiáltott fel Sophy.
– Nem, csak szerettem volna feltenni egy százast arra az átkozott gebére – magyarázta a kuzinja. – Felesleges lett volna csak annyit kölcsönöznöm, amennyiből visszafizethetem az adósságaimat, mert akkor miből fizettem volna ki Goldhangert?
A leány akaratlanul is elnevette magát ilyen leleményes pénzügyi eszmefuttatás hallatán, ám mert Huberten látszott, hogy megsértődött, elnézést kért, és így szólt:
– Számomra nyilvánvaló, hogy Mr. Goldhanger alávaló gazember.
– Igen – felelte Hubert, aki kissé elkínzottnak látszott. – Vén ördög, és bolond voltam, hogy a közelébe mentem. Akkor még nem tudtam róla annyit, mint most, de akkor is, amint megláttam… Ám most már hiáb
