29.
A DOBOZKÉSZÍTŐAz összevissza csomózott kötél egyre hosszabbra nyúlt. Időnként sarkokhoz értek, a folyosó elágazásaihoz. A kötél ott egy rúdra tekeredett, vagy vastag, átlátszó epoxigöb rögzítette. A levegő még mindig állott volt, de hidegebb. Amikor megálltak pihenni egy henger alakú helyiségben, ahol az akna kiszélesedett, hogy utána háromfelé ágazzon, Marly elkérte Jonestól azt a kis elemlámpát, amit a férfi a homlokán viselt, szürke gumiszalagon. Marly az egyik piros kesztyűjében tartva végigpásztázta vele a falat. Az tele volt mintázatokkal, mikroszkopikusan vékony vonalakkal…
– Vegye fel a sisakot – javasolta Jones –, a maga lámpája jobb, mint az enyém…
Marly megborzongott.
– Nem. – Visszaadta a lámpát. – Nem segítene ki ebből, kérem? – Az egyik kesztyűjét a szkafander mellrés
