tizenhetedik fejezetArra ébredek, hogy kopog az eső az ablakon. Barátságtalan ez a reggel. Hideg a matrac. Cole sehol. Trace sehol. Csak a pocsék érzés marad nekem.
Lezuhanyozom, felöltözöm, iszom egy kávét… Mindezt lassan, gépiesen.
Trace bezárkózott az irodába és dolgozik. Cole hagyott egy üzenetet, melyben tudatta velem, hogy horgászni ment.
Kezemben egy csésze kávéval kibámulok a konyhaablakon. Ki megy ilyenkor horgászni?
Egy olyan ember, aki el akar távolodni.
A következő három napban is esik.
Három napig.
Pocsék szám.
Kegyetlen.
A három az érzelmek háborúja.
Cole és Trace a maguk módján kerülik egymást. Egy fedél alatt laknak, ugyanabban az ágyban alszanak, de nem szólnak egymáshoz és egymásra sem néznek. Nem beszélünk arról, ami azon a bizonyos éjszakán történt. Valahánysz
