hetedik fejezetArra ébredek, hogy üres a szoba és a hasamra süt a nap.
Nyújtózom egyet, kicsit megdörzsölöm a szemem, pislogok, ásítok, és rájövök, hogy teljesen egyedül vagyok.
A matrac mindkét oldala kihűlt mellettem. Néma csend. Hol lehetnek?
Felülök, és látom, hogy Trace párnáján hever a mobilom, mellette egy szépen írt üzenet:
Az ajtónyitó kód a kocsid gyártási éve.
Hívd fel a szüleidet.
Ismét előjött a főnöki énje. Vigyorgok. A fürdőszoba felé veszem az irányt. Kicsit leöblítem az arcom és fogat mosok. Aztán fogom a telefont és kimegyek a hálószobából, remélve, hogy találok valahol kávét.
Benézek a nappaliba, aztán irány a konyhapult, de a ház teljesen üres.
Hacsak nincsenek a zárt szobák valamelyikében, akkor biztosan kint találom őket.
A kávé már az asztalon vár. Töltök ma
