TIZENNÉGYA kis vonat óránként nyolcvan kilométeres sebességgel robogott az alagútban. Case lehunyva tartotta a szemét. A zuhany segített, de amikor lenézett, és meglátta Pierre vérét rózsaszínre hígulva a fehér csempéken, visszajött a reggelije.
A gravitáció egyre csökkent, ahogy az orsó keskenyedett. Case gyomra felkavarodott.
Aerol a robogója mellett várta a dokkolónál.
– Case, haver, a fene megette. – A lágy hang halkan szólt a fülhallgatójában. Case felnyomta a hangerősítőt, és belebámult Aerol sisakjának polikarbonát vizorjába.
– A Garvey-ra kell mennem, Aerol.
– Jóvan, bekössed magad! A Garvey-t elfogták. Jacht, máskó is járt má itt, most visszajött. És rácuppant a Marcus Garvey-ra.
Turing? „Máskó is járt má itt.” Case bemászott a robogó keretébe, és elkezdte bekötni magát.
–
