SZÍVGOMB ÉS TÁRSAI
A T-alakban terített, zártkörű bankett asztalok körül frissében végzett, ifjú gyógyszerészek zsibongtak, és Bontos tanársegéd eléggé hangulatosnak érezte a percet ahhoz, hogy kissé már akadozó nyelvvel elmondja baráti pohárköszöntőjét:
– Mert azt szokták mondani rólunk, gyógyszerészekről – kezdte, s máris harsogó derűt fakasztott. Az ünneplők tudták, mi következik. Megköszörülte hát a torkát, és kellő súlyt adva szavának, helyesbített:
– Kivívtuk már, kartársaim, magunknak azt, hogy érvényét veszítette a hírhedt régi közmondás, miszerint: „zöld szamarat és okos patikust még senki sem látott!”
Az ifjak nevettek. Csak Tatár Olga kapta fel olyan gyanútlanul szőke fejét, mintha ma hallaná először, hogy „elmúltak már azok az átkos régi idők, mikor efféle viccek járták, mi
