1992
Az anyánkkal eltöltött kellemesnek mondható beszélgetés után, ő lement a konyhába vacsorát készíteni, hogy azzal várja Christ. Semmilyen gyanakvás nem volt bennem. Sőt, megteltem izgatottsággal, a bátyámmal is meg akartam osztani, hogy csütörtökön különórára megyek, ahol majd írni tanítanak. Be is vonultam a szobámba, hogy elolvassam a Twist Olivért. Az álmosságom teljesen elpárolgott az izgalom hatására.
Nyugalom honolt, amíg Chris haza nem érkezett. Hallottam, ahogy csukódott a szobája ajtaja, majd szinte azonnal megszólalt anyánk csilingelő hangja, hogy menjünk enni. Annak ellenére, hogy a délután négykor kezdődő vacsorák sohasem kecsegtettek semmi jóval, egészen optimista maradtam.
Christ a lépcső tetején értem utol, átkarolta a vállamat, és rám mosolyogott. Nem mondott semmit,
