2013
Este kilenc óra körül pillantottam meg Amyt a kezében egy pohár borral. Beszéltek hozzám, de mintha eltűnt volna minden más, csak őt figyeltem, ahogy végighúzza a kezét az új könyveken. Sokat gondoltam rá az elmúlt hónapokban, többet, mint az egészséges lett volna. Nem is engedte magát elfeledtetni a heti egy telefonhívásával.
– Elnézést – mondtam a körülöttem álló két idősebb írónak, akik éppen a piac nehézségeiről tartottak nekem kevésbé lelkesítő előadást.
Óvatosan kerülgettem az embereket, mire a lány mellé értem. Kötött pulcsi volt rajta, ami láttatni engedte a csupasz vállát, ha lehet, még szebb volt, mint délután. Hevesen vert a szívem mellette.
– Mióta vagy itt? – kérdeztem, mire Amy összerezzent. Kezét mellkasa elé kapta.
– De megijesztettél – mosolyodott el. – A felolva
