2001
Clayton lakásában húztam meg magam, este kilencre értem át hozzá hullafáradtan. Azzal életemnek egy korántsem dicsőséges korszaka kezdődött el. Az elején elképesztő, féktelen bulikat hozott a kötöttségek nélküli élet. Három korántsem problémamentes sráccal osztottam meg a hajlékomat. A főkolompos továbbra is Clayton maradt.
Clay a megérkezésem örömére elővett egy üveg drága whiskyt az ablakpárkányról, hiszen ott tartotta a piákat hűtés céljából. Széles mosoly terült szét az arcán. Hiába volt odakint borzasztó hideg, egyetlen fehér trikót viselt, ami láttatni engedte hatalmas tetoválásait.
– Végre már, hogy itt vagy velünk, Dave! Jó lesz itt neked, meglásd!
Jake is vállon veregetett, erős volt az érintése. Én csak félszegen mosolyogtam, az aggodalmak könnyen felülkerekedtek rajtam.
