2012HÉTFŐ
Lecsuktam a laptop fedelét, öntöttem magamnak egy újabb adag kávét és rágyújtottam. Tisztában voltam vele, hogy körülbelül duplájára növeltem a bagóadagomat az elmúlt hétben, az alkohol triplázásáról nem is beszélve. Egyszerű vigaszdíjként gondoltam ezekre, amit megérdemeltem nyomorúságomban.
Összerezzentem, amint megszólalt a telefonom. Redmond keresett újra. Először ki akartam nyomni, de aztán nyert a józan eszem. Redmond mindig rendesen viselkedett velem, de akkor semmire sem voltam nyitott. Sejtettem, hogy másnap a sajnálatból úgyis egy kosárra valót fogok kapni.
– Halló – szóltam bele a telefonba, majd kifújtam a füstöt.
– Szia, David! Nem akarlak zavarni.
– Nem zavarsz – mondtam, majd Chris szobája felé néztem. Amy a földön ült rengeteg szétszórt holmi között.
– Csak
