2012HÉTFŐ
Szinte pontosan este ötre kanyarodtam be a házunk kocsifeljáróra Glens Fallsban. Egymás után gyújtottam rá a cigikre, a tenyerem úszott az izzadtságban, pedig odakint korántsem tombolt a forróság. Igazi meleg kora augusztusi este volt, ami Chrisszel a kedvenc baseballidőnknek számított.
Pontosan meg sem tudtam határozni, hány éve nem jártam az otthonunkban. Utoljára New Yorkban futottam össze anyámmal, akkor is véletlenül. Chris vitte fel körülbelül négy évvel ezelőtt orvosi vizsgálatra egy magánklinikára. Az a találkozás is kellemetlen emlékeket hagyott bennem.
A házunk semmit sem változott. Ott emelkedett előttem kivágva gyermekkorom vázlatfüzetéből. Akár tizenkét éves kisfiú is lehettem volna, aki éppen hazaér az iskolából. Akár a bátyám és az apám is otthon lehetett volna.
