2012HÉTFŐ
Egy fél szelet pizza hevert a fekete tányéron. Amy nem kényszerített minket egy asztal köré, de így sem tudtam enni. Ültem a nappali kanapéján, néztem a laptopomat, ahogy vádlón pillantott rám az íróasztalról. Az írás távoli lehetőségnek tűnt. Én is olyan voltam, mint a legtöbb író. Kellett a szent, zárt helyem, rá kellett hangolódnom a témára. Anyámmal a nyakamban ez teljes képtelenségnek tűnt.
Amy továbbra is próbálta lefoglalni anyámat, én igyekeztem oda sem figyelni a beszélgetésre, hogy megőrizzem megmaradt lelki nyugalmamat. Letettem a pizzát, majd felindultam az emeletre, hogy szerezzek egy tollat és egy papírt, amire felvázolom a gyászbeszédet, amit egy hétig kerülgettem.
A hálószobámban kellemes, hűs sötétség uralkodott. Amy ruhái egy kupacban hevertek az ágy végében.
