2012VASÁRNAP
Lassan simítottam végig az órám bőrszíján, amit már kétszer ki kellett cserélni a hosszú évek alatt. Akkor újra összeszorult a torkom, így vennem kellett egy fájdalmasan szaggatott lélegzetet, hogy elmúljon a gombóc. Nagyapám úton volt a lakás felé, bármelyik pillanatban felcsengethetett, így nem engedhettem meg magamnak a sírás luxusát.
Amy a konyhában mosogatott, majd a pultot törölgette, mintha az nem lenne makulátlanul tiszta. Idegesen kapott bele mindenbe. Felkeltem a laptop mellől, és kimentem hozzá.
– Miért vagy ennyire kiakadva? Pillanatok alatt elküldjük az öreget – mondtam, majd megérintettem a hideg kezét.
Sóhajtva ült fel magasított konyhai székre, majd rákönyökölt a pultra, mintha csak egy bárban lenne.
– Amikor Chris megkérte a kezem, meghívott engem egy káv
