2012VASÁRNAP
Éjszaka volt, amikor kiültünk a tetőre a fülledt nyári éjszakában. New York a lábunk előtt hevert. Amy a korlátnak dőlve cigizett. Elveszítettem a számolást, hogy hányadik sört fogta a kezében. A kissé erősebb nyári fuvallatok belekaptak szőke tincseibe, én pedig ámulva néztem. New York és Amy szépsége összeolvadt, ami a tökéletesség különlegesen édes egyvelegét alkotta meg. Abban a pillanatban hazugnak tartottam az életet. Mintha bátyám létezése árán élhettem volna csak át azt a elégedettséget, amivel szembesültem. Tudtam, hogy boldog lettem volna ebben a helyzetben, ezzel a lánnyal. De mégsem voltam az, hiszen a gyász feketéje belevegyült ebbe a valódi csodába.
Amy becsípve mosolygott rám, miközben óvatosan megfogta a kezemet.
– Chris sohasem mert ide feljönni.
Meglepődt
