1992
Az idő egyre kellemetlenebb őszire fordult, amitől a kinti világ is szürke és komor lett. A bátyám az ominózus ebéd óta nem mozdult ki a szobájából, de anyánkat nem érdekelte. Nálam a démonok ott lapultak az ágy alatt, a szekrényben és az ablak mögött. A világ színtelenné vált, csak a fekete és a szürke maradtak meg a szobámban.
Elaludtam a leckém felett délután, éjjel pedig nyitott szemmel bámultam a plafont. Este kilenckor elszenderedtem ugyan, de éjfél környékén levegő után kapkodva gurultam le az ágyamról. Az érdes, barna szőnyeget ütöttem ököllel, miközben a tüdőm ki akart szakadni az üregéből.
Odabent volt. Ott lapult a szekrény mögött a fekete árnyék menedékében. Alig láttam, de éreztem a jelenlétét. A testének hidegsége elért hozzám, miközben vörös rúzsa rákenődött az arcom
