A VILLÁSNYELVŰPedig olyan jól kezdődött minden. Kifejezetten örömére szolgált, hogy egy nálánál fiatalabb, jó külsejű, egyedülálló nő költözött a közvetlen szomszédságukba.
Eleinte csak köszöntek, fél évnek kellett eltelnie, hogy szóba elegyedjenek egymással.
A kapuban találkoztak össze. A fiatalabb maga elé engedte az idősebbet, előzékenyen kitárva előtte az ajtót. Míg ő a postaláda tartalmát vette szemügyre, a fiatal nő tartotta a lépcsőházi rácsos ajtót. Megköszönte, de közben nem tudta megállni, hogy meg ne említse, ő is egyedül van, bár a felnőtt korú gyereke vele él, még szingli. Mint közvetlen szomszédok beszélgethetnének egy kicsit, ő segíteni tudna a másiknak eligazodni a lakótelepi körülmények, a helyi sajátosságok útvesztőiben.
Ilyen előzmények után került sor az első összejö
