HAJ, HAJ…A haj, ezen a hajnalon a szokásosnál is kócosabban ébredt.
Haj, de nehéz napom lesz – futott át rajta azonnal, amikor a rá váró hajszára gondolt. Én, az egyébként hajlíthatatlan, minő tortúrának leszek ma kitéve! Bő vízben fullasztás, erős, forró szélben szárítás, sütés, hajlítgatás, csavargatás, gereblyével tépés, hajtűkkel való szurkálás…
Bezzeg hajdanán! Nem kellett senkihez igazodnom, arra hajoltam, amerre csak nekem tetszett. Kellett ez még nekem? Hajbókoltam én már eleget.
De szép is volt régen! A kezdetek kezdetén selymes hajpiheként, aztán süldőként, elomló tincsekkel, hajón, száguldó biciklin rakoncátlanul lobogva. Hajlandó vagyok kijelenteni, hogy nem csak az idő szépíti meg az emlékeket. Bár gyorsan eltelt a hajasbaba korszak, sokáig hajkeféről nem is hallottam, s a
