– Hé – mondta Jack vigyorogva –, elég jól bánsz azzal a fúróval.
Larisa pedig gondolkodás nélkül megfordult, ajkán huncut mosollyal, és azonnal rávágta:
– Ó, igen? Nos, nem csak azzal bánok jól.
Ez egy nagyon ócska poén volt, de a szavak kirepültek a száján, mielőtt még észbe kaphatott volna, és ez nagyon kínos pillanattá is változhatott volna. De Jack arcára a kezdeti meglepődés után olyan őszinte vágyakozás ült ki, hogy az beindított Larisában valamit. Önmagában is felismerte ugyanezt az érzést, úgyhogy ahelyett, hogy elfordult volna, állta a férfi tekintetét, mintha bátorítani akarná. Jack az állához nyúlt, gyengéden a hüvelyk- és a mutatóujja közé fogta, majd odahúzta magához egy hosszú, gyengéd csókra. Larisa belesimult ajkának abba a gyengéd, de határozott súlyába a sajátján. Enne
