A Silver Shadow ott zötyögött az úton a hóban, Larisa a kormánya felett görnyedt. A beszélgetésük közepén elment a térerő, és már több mint egy óra telt el azóta, hogy az utolsó szavaikat váltották az apjával. De végre annak a kijáratnak a közelébe ért, ami leviszi majd a Nincs kinekhez. A vihar időközben elállt. A hó magasra tornyosult az autópálya két oldalán, a szél néha felkavarta és a szélvédőhöz vágta, ahol vékony rétegben ültek meg a szemcsék, mielőtt apró vízcseppekké olvadtak volna. Ahogy a nap lenyugodott, az utak kitisztultak a sötétbe boruló égbolt alatt, úgyhogy Larisa immár a rettenetes körülmények ellenére is akadálytalanul kelhetett át hegyeken-völgyeken, csak egy-egy hókotró társaságában. A felkelő hold kékes derengésbe borította a hóbuckákat, amitől az egész világ hűvösne
