– Te hallottad? – bontakozott ki Larisa az anyja karjából bocsánatkérő arckifejezéssel.
– Hát, tudod, milyenek ezek a kisvárosok – válaszolta az apja. – Csak idő kérdése volt, hogy valaki kinyomozza, hol vagyunk. Igaz a hír?
– Ez bonyolult – válaszolta Larisa egyik szülőjéről a másikra nézve.
– Hát akkor úgy tűnik – jelentette ki az apja –, hogy elég sok megbeszélnivalónk lesz.
Larisa megdermedt, mert tudta, hogy lebukott. Olyan sok mindent el kellene mondania nekik, jött rá, csak nem tudja, hogyan, mennyire mélyen menjen bele a dologba, és mennyit tartson meg magának. A szakítása Brenttel, az állása elvesztése, a menyasszonyi ruha megvásárlása, a június másodikai dátum… Bizonyos értelemben talán jó érzés lenne mindent bevallani, kiteregetni az összes titkot, amelyet olyan régóta őrizg
