7.– Reggeli!
Kristóf felnézett. Egy nagy bögre kávé és a kedvenc mandulás croissant-ja volt a tálcán. Adele tartotta, és kissé elfordult, hátha a fiú fel akar kelni, és ugye ilyenkor az nem szalonképes.
– Igazán kedves, hölgyem. Elaludtam?
– Nem, Chris. Ma később kezdesz. És Adele a nevem.
– Köszönöm. Igazán kedves, hölgyem… Adele. Tegnap vettem valami csomagolt izét. Meg dobozos tejet és…
– A kutyák köszönik szépen. Ilyet itt nem eszünk, Chris. Ez kemény munka, ehhez erő kell. És rendes étel. Ezentúl, mikor a hajnali fejés megvolt, aztán a trágyahordás…
– Akkor lehet enni, az állat a legfontosabb, fiam, aztán a tej, aztán jöhetsz te – folytatta Kristóf.
– Ejha! Szigorú vagy magaddal.
– Ez a nagyi mondása volt. Nyolcévesen már istállót takarítottam. És beleestem a trágyába.
Adele
