– Charles Seale-Hayne egy parlamenti képviselő volt a múlt században, ő adta a pénzt annak idején a könyvtárra. Amúgy a Hayne- vagy a Seale-ágról rokonom, vagy mindkettőről.
– Értem, uram.
– Jó magának, Chris – sóhajtott a férfi, és kiszállt.
Kristóf vagy tíz izgatott embert látott toporogni a lépcsők előtt. Az egyiknek súlyos aranylánc lógott a nyakában, ő lehetett a dékán, vagy ahogy errefelé hívják, az egyetem kormányzója. Idegesek voltak.
– Valami van a fülük mögött, csak azt kell kideríteni, vaj vagy más – szokta a nagyanyja mondani.
Chris megérintette Charles könyökét, és a harmadik ember kézremegését mutatta neki egy apró mozdulattal. Charles lehajolt, megigazította a tökéletes nadrágszárát, könnyed mozdulattal bocsánatot kért. Ő is látta, itt valami nem stimmel. Valamitől féln
