– Hehejj! Mici, ez fantasztikus! Fantasztikus! Olyan, mint TE! – rikoltotta Kristóf, és újra tárt karokkal, repülőt utánozva rohanni kezdett, akkor már vagy tucatnyi gyerek futott nevetve mögötte, a bolond bácsival.
Mici tudta, a fiú nem mondta komolyan. Szeretni való volt, ilyen szabadon, minden görcs, emlék és kötöttség nélkül. Jóképű, nagy szíve van és olyan édes szája. Csillogó szeme, és okos. Nagyobb hajjal azok a hullámok, ha az ujjai közt lennének, még jobban melengetnék a szívét. Igazi pasi, amilyet a nők szeretnek, kívánnak, akarnak. Ahogy fut most vissza a srácokkal, majd megáll, irányt vált és beleesik egy térdig érő vízzel teli mélyedésbe az út mellett. A gyerekek nevettek és aztán mutogattak, ahogy Kristóf eljátszotta, elmerül.
– Nagyon kedves férjed van – mosolygott rá egy
