– ’Ning – bökte a sapkáját Pat.
– Szép reggelt, Pat. Mi jót hozott? – kérdezte a világ legtermészetesebb hangján Kristóf, pedig tudta, itt most akkora baj van, amilyet még Cornwall nem látott.
– A sátor a bázisról. Nem volt kocsijuk, elhoztam. Hová tegyem?
– Ott hátrább, jöjjön, mutatom. Dave, gyere, segítsél.
– Én? – nézett bambán a férfi – Neki?
– Nekem, Dave, nekem. Patnek köszönhetjük a sátrat.
– Kifelé! – mutatott a kapura Matyi bácsi.
– Nagyapa, nem kellene…
– Az én házam. KIFELÉ!! – kiabálta az öreg.
Pat nézte Kristófot, és minden a szemében volt.
– Matyi bácsi tisztára olyan, mint a nagyanyám. Igaz embereket bánt vélt dolgok miatt. Mindegy, igaz-e vagy sem! Igazi, kigyetlen magyar maga, Matyi bácsi!
– Te itten ne pofázz a dolgunkba, fiam! Idegen vagy itt! És ez a nő is a
