V. GYÓGYÍTÓ SZENVEDÉSEK – SZERELEM?
Erre az időre visszaemlékezni nemcsak nehéz, fájdalmas is. Ma is szédülve képzelem el a nyilalló kín elől az eszméletvesztésbe menekítő pillanatokat. Zuhanok moccanatlan tagokkal. Mindenre feketeség borul. A jóval később történtek egy-egy részletét az azóta eltelt idő egyoldalúan, de élesen megvilágított képpé formálta. De mintha nem is mindig engem mutatnának ezek a képek. Hanem egy ismerős idegent. Bajkó Györgyit mozdulatlanul, fölmagasított ágyon mereven fekve. Bordától combtőig gipszkötésben.
Sorrendbe csak most állíthatnám ezeket a képeket. Akkor nem tudtam, honnan tudhatnám most bizonyosan, melyik kép melyik napról, óráról való?
Rémlik: cső volt a számban, valami folyt a torkomba. Nyelnem kellett, és azt kellett gondolnom furcsa megdöbbenéssel,
