TIZENNEGYEDIK FEJEZETMax
– Tiffany, behoznád nekem a legnagyobb doboz fájdalomcsillapítót, amit csak találsz?
A homlokomra szorítottam a tenyeremet, és próbáltam kitalálni, mi enyhíthetné a világ legsúlyosabb másnapossága okozta lüktető fájdalmamat.
Szerencsére nem hánytam, vagy ha mégis, akkor tuti nem emlékszem rá. Ami semmit nem jelent, mert már arra sem emlékeztem, hogy a pokolba jutottam haza a bárból. El ne felejtsem majd megkérdezni Zachtől.
Tiffany kinyitotta az irodám ajtaját, és letette a gyógyszeresüveget az asztalom sarkára.
– Nincs másra szükséged?
– Kávéra – suttogtam rekedten. – És… ja, csak kávéra. A szemközti csemegeboltból. Az erősebb, mint a miénk.
Aggodalmasan összeráncolta a homlokát, de sarkon fordult, és becsukta maga mögött az ajtót.
Egész reggel Addisonra g
