Fájó vereség
„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”
(Müller Péter)
Az újabb gyalázatos erőszakot követően meg is törhettem volna, mégis fortyogott bennem az elfojtott düh. Percről percre, napról napra elhatalmasodott rajtam a gyűlölet. Fura érzés volt, ahogy épült az addig ismeretlen érzés: a bosszúvágy. Az eddigi életem során sosem voltam gyűlölködő típus, akiket nem szerettem, vagy nem passzoltunk egymáshoz, vagy nem értettünk egyet fontos kérdésekben, azokat igyekeztem egyszerűen kizárni az életemből. Nem törődtem velük. Ennek talán az volt
