Nem, nem törődöm bele!
„Olyan egyedül érzem magam. Szinte felzabál, mintha valami láthatatlan szörny támadása lenne. Legszívesebben a bőrömet karmolnám, bármit megtennék, akármit, hogy enyhítsem ezt a pillanatot. Hogy megváltoztassam.”
(Kate Hewitt)
A gondolataim cikáztak, amikor a kórház egy rejtett zugából végignéztem, ahogy Hyland Erica szobájába lép. Bujkálok előle, mintha bűnös lennék, pedig az ő lelkén szárad egy ártatlan gyerek halála. Majd szétvetett az indulat. Ököllel csaptam a falba. A puszta kezemmel akarom megfojtani. Látni akarom, ahogy az élet utolsó szikrája is kihuny a szeméből. Én magam akarom a másvilágba taszítani. A markom egyre szorosabban préseltem, ahogy elképzeltem Hyland torkát a kezem között.
– Á, nyomozó! Már nagyon vártam – szólalt meg mögöttem Erica orvosa
