33.
Késő este érek vissza az albérlethez. Egész nap bolyongtam a városban, kirakatokat bámultam, fagyiztam az esőben, a nap végén pedig betértem a plázába és megnéztem egy agyatlan amerikai vígjátékot, amin sikítva röhögtem, faltam a pattogatott kukoricát és ittam az émelyítően cukros üdítőt.
Igaza van Reninek, mert ennél elhagyatottabb helyet keresve sem találtam volna a városban. Tényleg a leglepukkantabb városrész, de engem nem zavar. Végül is csak néhanapján dugom ki az orrom a lakásból, az erkélyemről meg egy kész erdőt látok, mivel már évek óta nem nyírják errefelé a fákat, a bokrokat, ámbátor a füvet rendületlenül karbantartják, mióta ideköltöztem, szinte nem volt olyan nap, hogy ne hallottam volna a damilos fűnyírók sikítozását.
Most az elnyűtt, korhadó padok mellett fiatal fiúk
