15.
– Helló!
– Helló! Itt Seherezádé, aki rettenetesen kívánós. Éppen ezért átölellek, beszippantom az illatod, a nyakadba fúrom az arcom. Borostás vagy. Imádom.
– Én meg azt imádom, ha egy nő ennyire fickós. Akkor most szorosan magamhoz ölellek.
– Az ágyékodhoz simulok, érezlek, a hajam simogatod, kigombolom az inged, a melledbe csókolok, érzem, ahogy dübörög a szíved. Aztán lehajolsz és mélyen megcsókolsz. Annyira jólesik.
– Figyelj, szeretnék valamit kérni tőled.
– Uram, az ön kérése számomra parancs!
– Azt szeretném, ha most te is simogatnád magad közben.
– De hát ez természetes, mármint hogy simogatom magam közben.
– Tedd meg nekem, kérlek! Megígéred?
– Megígérem.
– Az ölembe kaplak, és leülök veled. Csókolom a szád, és simogatom a melled.
– Érzem, ahogy egyre keményebb va
