25.
Úgy érzi, hogy a szeme kiugrik a helyéről, száraz, kész kín minden pislogás, a lábai pedig mintha ólomból lennének. A létezés is fáj és megerőltető.
Nem bírja tovább, becsukja a szemét, emlékezetből is tudja, hogy még hány lépcsőfok, a zsebében már kitapogatta a kulcsot, ahhoz sem kell kinyitnia a szemét. Bemegy majd a bejárati ajtón, lassan, óvatosan, hogy Liza meg ne hallja, aztán két lépés balra, és úgy, ahogy van, zuhan is bele a kanapéba, és ott remélhetőleg egy hosszú, regeneráló alvásba, hogy reggel majd hideg fejjel újra átgondolhasson mindent.
Már benn is van a lakásban. Egy lépés és még egy, aztán megérzi Liza illatát. Valahol itt áll, mondjuk pontosan előtte.
– Üdvözlöm, kedves nyomozó! Hogy szolgál a kedves egészsége cirka másfél nap és két éjszaka után, amit nem itthon
