9.
– Egy ázott, fázós cica bebújhat melléd a takaró alá?
Csönd.
– Ha engeded, ha nem, én már itt vagyok a jó melegben. Biztosan érzed már az illatomat. Én is érzem a tiéd, megveszek ezért az őrjítő pézsmáért! A lábadat kezdem csókolgatni. Az ujjaidnál kezdem, és lassan haladok felfelé, arra, ahol egyre határozottabban emelkedik a takaró.
Csönd.
– Már a combodnál vagyok. Érzem a forróságodat. Kapkodva veszed a levegőt, és sóhajtozol.
Csönd.
– A keménységedhez érek, de óvatosan kikerülöm, inkább a köldököd puszilgatom. Egyre feljebb megyek, már a mellbimbód nyalogatom. Úgy hívogat szád, nem bírok neki ellenállni. Mélyen szájon csókollak.
– Szerintem kalandozz vissza, lejjebb!
– Á, végre megszólaltál! Már azt hittem, csak magamat szórakoztatom. Érzéki a hangod, tetszik. Tehát lejjebb
