Szeptember harmadikán megjött végre a várva várt levél, melyben felszólították, hogy hetedikén jelenjen meg a Központi Ellenőrző Bizottságnál, és keresse Földi Sándort. Péter boldogságot érzett, ugyanakkor volt benne némi szorongás is. Ügy gondolta, már hatodikán felutazik, megkeresi Keserűt és Miticset.
– Tulajdonképpen – magyarázta a könyvtárban Sárának – csak formaság az egész, remélem, hamar végzek, és estére hazajövök.
– Az a legfontosabb – mondta Sára –, hogy lakást adjanak. – A bágyadt szeptemberi napfény az ablaküvegen át még erősen tűzött. Péter megizzadt bele. Nem tudom, mi a jogi helyzet – folytatta Sára –, visszakaphatjuk-e a régi lakásunkat vagy nem, azért te mindenesetre ragaszkodj hozzá.
– Jópofa vagy – mondta Péter. – Elfelejted, hogy jó apád disszidált? A lakás az ő tul
